Egyszer volt, hol nem volt... kezdhetném így is, mert valójában majdnem mesébe illően hihetetlen, olyan ritkaságról írok most. Budapest 12. kerületében található egy ritka fajta Dojo. Nem túl nagy, még nem túl ismert (itthon!), még nem beszél róla mindenki. Még! Tipikusan olyan közösség, ahová mindenki vágyna, ha tudna róla. Nincs megrontva a világ korrupciójától, nem a pénz, nem a hatalomvágy vagy a magamutogatás helye. Nem dobálják az öveket minden második hónapban, nem osztogatnak politikai fokozatokat, nem adnak lejjebb a színvonalból a gyorsabb haladás kedvéért. Nem verik a mellüket, pedig lenne mit megmutatniuk a világnak. Minden tanítás valódi, az életről, a lélekről, a harcművészet valódi minőségéről szól. A Dojo teljesen tradícionális szemléletű, követi a japán szamurájok szellemiségét, de magyar szív dobog benne. A szintetikus technikai repertoár egyedülálló: Nihon Ju-Jutsu, Hakuda Jitsu Kenpo, Nihon Tai Jitsu, Iaido, Judo, Aikijitsu, Okinawai Karate, Kobudo, életpontok ismerete... mindegyik külföldön is elismert, magas szinten. Ami azonban valóban érdekes, hogy ebben a Dojoban tényleg van szellemi oktatás is, tehát pedagógiai munka zajlik, nevelés, formálás, nem csak arról szól, hogy sikerüljön megtanulni hatékonyan küzdeni, nem mintha már ez is ne lenne érdemleges eredmény. Nem csoda, hogy így megy ez, hiszen a klub mestere gyakorló pedagógus, több diplomával rendelkező, egyetemet végzett tanár, és nem mellesleg egy neves lovagrend tartományfőnöke. Az pedig, hogy ő külföldön mennyire elismert a harcművészetek terén, jól bizonyítják a több világszervezetnél elfogadott, Japán (császári család által támogatott) Harcművészeti Akadémia által kiadott japán diplomái, amiket a világ minden táján jól ismernek és elfogadnak, hiszen ennél aligha kell jobb ajánlólevél. De ha ez mégsem lenne elegendő, a mester világbajnok is, tehát nem mondhatja senki, hogy "szép meg jó minden, de mikor mutatott valamit is ebből...".

Miért nem hallottak sokan még erről a Dojoról? Mert nem az a mester elsődleges célja, hogy mindenki oda járjon két hétig, ő beéri azokkal, akik elég komolyan szeretnének egy jó közösséghez tartozva formálódni a harcművészetének tanítása által. Nem tömegsportot tart, hanem harcművészetet tanít. Nem vállalkozó, pénzbehajtó vagy kasszás, hanem mester, tehát nem arról szól a hivatása, hogy beszedje a pénzt. Éppen ezért sok szegény fiatal is megengedheti magának, hogy tanuljon tőle. A kritérium az odaadás és a dojo szabályainak, tanításának követése. Ha valaki maradni akar, nem kell kiugró tehetségnek lennie, de ha az, akkor kiteljesedhet, mert egy életre elegendő tudás van számára félretéve.

A hely neve Torashin Dojo, a mester neve pedig Spalovszky Csaba. Akit érdekel a harcművészet, aki meg akarja magát és a családját védeni, aki még tétovázik, aki már megcsömörlött valahol valami miatt, aki értelmesen akarja eltölteni az idejét, annak ezt a helyet tiszta szívből tudom ajánlani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.