Az igazi harcos alakja minden kultúrában jelen van mind a mai napig. Talán nem csak azért, mert a háborúskodás majdnem egyidős az emberiséggel, hanem azért is, mert a harcos egy szimbólum. Védelmező és leigázó egyaránt lehet, de mindenképpen megjelenít egy szellemiséget, ami áthatja magának az embernek a jellemét is. Az idealizált harcos képe mindenképpen hordoz egyfajta erényes magasztosságot, melyet az átlagember csodál. Nem csupán az erő, az ügyesség és a harci jártasság az, ami a harcost, mint egyfajta ideált kiemel a tömegből, hanem a példa, amivel embertársai előtt jár, a rend és a belső tartás, mely mindenben megmutatkozik, amit tesz. Az igazi harcos mindig tisztában van az erejével és a példamutatás kötelességével, mert tudja, hogy csak az erényes ember teheti jobbá a világot, neki pedig kötelessége ezt a célt szolgálni, vagy az erőfeszítései és diadalai öncélúak és hiábavalóak lennének.

A szamuráj is egy harcos, méghozzá olyan, aki igyekszik mentesnek lenni a becstelenség mocskától és betartani a szamuráj útjának, a Bushidonak 7 klasszikus erényét. Ezek a Gi (egyenes jellem, igazságosság, becsület), Rei (udvariasság, helyes cselekvés, tisztelet), Yu (bátorság, kitartás), Chugi (kötelesség, hűség), Meiyo (becsület, tisztelet), Jin (könyörület, jóindulat) és Makoto (kimondott őszinteség, igazságosság). Jól látható, hogy ezen erények összekapcsolódnak egymással, néhol átfedés figyelhető meg. Valójában itt is van kölcsönösség, egyik erény vonzza a másikat, kölcsönösen feltételezik egymást. Azonban nagyon fontos dolog, hogy a szamuráj erényessége úgy, mint általában a japán emberé azon múlt, hogy a társadalom szemében képes volt-e fenntartni a szégyentől mentes állapotát. Ennek okán kimondottan fontos volt egy szamuráj számára, hogy tettei helyesnek mutatkozzanak, különben magára, esetleg családjára vagy egész klánjára szégyent hozhatott, ami a saját, esetleg mások életébe is kerülhetett. Mivel a becsület az életnél is fontosabb volt a szamurájok hagyományos gondolkodásában, inkább azt áldozták fel, noha a semmiért nem dobták oda.

Meglátásom szerint a szamurájok erényei tiszteletet érdemelnek, magam is becsülök mindenkit, aki ezeket az elveket betartva tiszteletre és megbecsülésre méltó életet él. Másfelől úgy gondolom, hogy itt egy nagyon szociális természetrű erkölcsiségről van szó, aminek az egyén számára csak akkor van haszna, ha az emberi szívet is megvilágítja, mivel eredetileg és céljában a földi életre összpontosul. Talán ezekből az okokból eredően  - nevezetesen az, hogy szociális és materiális szemléletű -, az is látszik, hogy egyes erények hangsúlyosabban jelentkeznek más erényeknél, ami alapvetően nem baj, mondhatni ez természetes, viszont ezek részben jobban ki vannak fejtve, ki vannak bontakoztatva, míg más erények a maguk puritán egyszerűségében alapvető jelentésüknél megragadtak, főleg a gyakorlatban. Mivel az erények hatnak egymásra, ezért a fontosabbak sem tudtak teljesen kibontakozni csak akkor, amikor valakiben a kevésbé lényegesnek tartott erény is kivirágzott, mélyebb megértést és gyakorlatot nyert. Mivel ez ritkán eshetett meg, pontosabb, tisztább alapokra kell helyezni a harcos erénytanát. Siker esetén a Bushido 7 erénye is újabb, teljesebb megvilágításba kerülhet, kibontakozhat a jó gondolatok valódi értelmezése megteremtve a belsőleg is erényes embert, akinek a tettei valódi tükörképei lehetnek a jóra csiszolt személyiségének, illetve akinek tettei valóban csiszolják saját személyiségét.

A szamurájok erényeiről elmondható, hogy őszinte kiteljesedésük esetén más erények meglétét is feltételezik. Egy részük valódi kibontakozása alapvető erények meglétének következménye. Ezeket az alpvető erényeket megtalálhatjuk a nyugati gondolkodásban és erénytanban, melyek azonban túl is mutatnak mindazon, amit a szamuráj útjánál láttunk, hiszen az embert egy jobb, igazságosabb élet felé vezetik, mely nem csupán külsőleg és társadalmilag, hanem belsőleg is minőségi változást jelent. Ezek az erények az úgynevezett "sarkalatos erények", melyek meghatározó erővel bírnak a görög-latin kultúrával rendelkező területeken már több, mint 2000 éve. Ezek a következők: okosság, igazságosság, mértékletesség és lelki erő/bátorság.

De mit is jelentenek ezek az erények valójában? Az okosság nem más, mint értelmünkkel és tetteinkkel mindenkor a helyes útra törekedni, valamint azon járni. Az okosság nélkül nem lehet megtalálni a középutat, ami az erények kialakításának fontos látószöge. Az okosság segít a szorult helyzetekben is, amikor a helyes megoldás megtalálására törekszünk. Az okosság természetesen helyes önismerettel és bölcsességgel párosulva teljesebben fejti ki hatását, mely lényeglátást, illetve az óvatosság és a bizalom leheletfinom összhangját is megjeleníti. Az okosság tehát képessé tesz felismerni, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Az igazságosság nem csupán megadni mindenkinek, ami valóban megilleti, tisztességesen élni, valamint annak belátása is, hogy a tiszteletet mindennek és mindenkinek meg kell adni. Az igazságosság egyfajta életszentség és egyenesség is, az élet helyes és minden szennytől való megvalósítása, őszinte odafordulás a végtelen felé és az embertársaink felé egyaránt. Ilyen módon az ember lelki, erkölcsi tökéletesedése az igazság útjának járása. Tehát izolált igazságosság nem létezhet az igaz ember számára, a harcos ugyanis örökké belső és a világmindenségre nyitott szeretete alapján kell, hogy ítéljen. Nem csupán azt nézi, hogy mi a hideg tény, hanem hogy az élet, a lelkiismeret, a könyörület mit sugall. A harcos igazi ereje az ebből fakadó hitében van.

A mértékletesség az akarat uralma az ösztönök felett, a test és a szellemi lélek erőinek, a tudásnak, valamint minden egyéb javaknak az igazságosság rendje szerint történő felhasználása a helyes arány megtalálása, a harmónia megélése. A mértékletesség egyfajta fegyelmezettség, hiszen tartós mértéktartásra csak a fegyelmezett ember képes, a harcosnak pedig nagy önfegyelemmel kell rendelkeznie akár csata, akár béke idején. Nem ritkán a fegyelmezettsége tartja vissza attól, hogy meggondolatlan tettekre vállalkozzék, vagy olyat tegyen, amit később nagyon megbánna. Tehát a mértékletesség józanság is, amikor az ember észnél van és felelős döntésre képes, mert az okosság által átlátta, hogy mi a helyes, az igazságosság által megértette, mit kell tennie, a mértékletességgel felmérte, mivel jár majd tettének következménye és meddig lehet, kell elmennie, a bátorság pedig elég erőt ad majd neki, hogy kitartson és véghez is vigye, amit kell.

A bátorság kitárulkozás a nagy dolgok felé, mert csak a bátornak van esélye befogadni azt, ami mást félelemmel, rettegéssel, szorongással megfojt. A bátorság a nehéz helyzetekben való helytállás képessége, állhatatosság, türelem, egyfajta örök remény, ami arra sarkall, hogy soha ne adjuk fel. A lelki erő birtoklása, ami kitartást ad a nehéz helyzetekben is, ami segít legyőzni önmagunkat,a mikor az nagyon nehéz. A bátorság szembemegy a félelemmel, de távol tartja magát a vakmerőségtől is. Nagylelkűség és adakozókészség, valamint önzetlenség. A bátorság segít véghezvinni azt, ami helyes, azt, ami jó. A talpnyalás és a színlelés elutasítása szintén része a bátorságnak, valamint a lelki edzettség, ami a tényleges harchoz elengedhetetlen, nem csak a fizikálishoz, hanem a szellemiez is, mivel a sebezhető emer tudatában van sebezhetőségének. A harcos soha nem feledi, hogy meg is halhat, ám ez nem akadlyozza meg abban, hogy megtegye a kötelességét, hogy állhatatos maradjon a fájdalmak ellenére és kitartson a végsőkig.

Nézetem szerint ezek az erények sarokkőként szolgálnak az erényes személyiség felépítésében, különösen és főleg akkor, ha a négy sarkalatos erényt áthatja az ötödik: az alázat. Ez az erény tartja össze a négy másikat, áthatja mindegyiket, míg azok egymást feltételezve és megerősítve újabb erényeket szülnek. Az alázat erénye azért is nagyon fontos, mert ez jelenti teljes önismeretünket, hiszen pontos felismerése annak, hogy kik is vagyunk és mivel tartozunk másoknak és önmagunknak. Feltárja számunkra az emberi lét misztériumának azon igazságát, hogy az ember sérülékeny testben és lélekben is. Megmutatja, hogy az ember kiszolgáltatott helyzetben van, ám minden kiszolgáltatottsága ellenére méltósággal teljes.

Az alázat az a pont, ahol a szamuráj útja találkozik az általam felsorolt erényekkel. A japán viselkedésben az alázatnak kulcsszerepe van, ez teszi képessé a szamurájt a hűséges szolgálatra. Ez a közös pont azonban mégis mutat némi eltérést. Az alázat a japán gondolkodásban szoros összefüggésben van a szégyennel és a kötelességgel, míg a másik oldal a szeretethez vonja közelebb az ember alázatosságát, ami semmiképpen nem azonos a szolgalelkűséggel. A szeretet növekedése az emberi szívben az alázat gyakorlásával és belső létével is egyfajta arányosságot mutat. Ez csak akkor lehet, ha szilárd hittel vallja az ember, hogy a remény, mely bizakodást és erőt ad neki, nem hamis. A szamurájok abban nagyok voltak, hogy volt hitük a szolgálatban, volt hitük a kötelességükben, a legkiválóbbaknak pedig volt hitük abban is, hogy több a világ, mint amit kézzel meg lehet fogni.

Ezek alapján elmondható, hogy az erények gyakorlásával eljuthatunk a szeretet teljessebb birtoklására, melyhez erős hit és állhatatos remény párosul, idővel pedig talán kellő bölcsesség is. Ezért van az, hogy a dojom logójában, a Torashin Dojo logójában megjelenik öt gyémánt. Ezt neveztem el "öt gyémánt elméletnek", mely nem más, mint az okosság, az igazságosság, a bátorság és a mértékletesség ékkövei az ötödik körül, ami maga az ember, akinek értéke felbecsülhetetlen, aki az erények fényében növekszik és válik egyre fényesebbé. Ami pedig összeköti őket, az a láthatatlan alázat, amely nélkül a harcművészet útján nem lehet haladni, amely nélkül erényes életet sem igazán lehet élni, amely nélkül nem lehet naggyá lenni.

A célom olyan emberek nevelése és tanítása, akik csiszolt drágakővé akarnak válni, akinek a fejlődés már nem feladat, hanem létkérdés annak minden velejárójával együtt. Akár testi, akár lelki edzésről legyen szó, a maximumra kell törekednünk megtéve mindazt, ami tőlünk telik. Így van ez az erényekkel is. Annak az embernek, annak a harcosnak, aki a harcművészetek útján akar járni, ezt soha nem szabad elfelejtenie. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.