Régóta tervezem papíron lefektetni azokat a gondolatokat, amelyek véleményem szerint meghatározzák egy küzdelemben résztvevők lelki állapotát, és rajtuk keresztül az egész folyamat kimenetelét. 

A küzdelem ebben az esetben két fél között vívott közelharcot jelöl, elvonatkoztatva a kifejezés, a hétköznapok során számos esetben előforduló, metaforikus értelmezésétől.

Lelki állapot alatt pedig, azt a mentálisan és érzelmileg kölcsönös egymásra hatásban működő, szubjektív lekerekítettséget értem, amely csak tulajdonosa számára képes teljességében megnyilvánulni. Ez az állapot mindenkiben más módon van jelen, más dinamizmusok mozgatják,  máshogy épül rá a test, a környezet, máshogy befolyásolja a küzdelem is.

A küzdelem lélektana tulajdonképpen ebben dől el, a résztvevők belső mozgásai szerint körvonalazódik, a testi erő és a technikai tudás csak ezt követik.

A küzdelem ''lelke'' a résztvevőkben van, de ettől még sem a fizikai térben, sem az időben nem tudjuk pontosan behatárolni vagy korlátozni. A lélek természete ugyanis kiterjedtebb mint lineáris időképünk, és sokkal gazdagabb mint látható, hallható világunk. Ez a mozgató erő, ami képessé teszi az embert arra, hogy gondolatait fizikai valósággá tegye, például az erőkifejtés mértékében, képes pillanatok alatt éveken keresztül táplált energiamezőket aktiválni, reflexeket villogtatni, képes elvonatkoztatni jelenétől és helyzetétől. A küzdelem lélektana nem egy gondolatról szól, nem egy érzésről, hanem mérhetetlenül sok lélekjelenségről, amit mindenki saját módon él meg. Máshogy fogalmazva, akinek az életében a küzdelem ezen formája gyakran visszatérő tapasztalat, annak számára megnyílik a lehetőség, hogy megtanulja helyzetidegen és ösztönidegen folyamatokkal koordinálni belső mozgásait, így menekülés helyett a szembenézést választja, és egy küzdelemben megnyitja teljes személyiségét. A jó harcos ugyanis nem csupán erejével és technikai tudásával vív, hanem egész lényével.

A küzdelem belső világának két aspektusához szeretnék ennél a pontnál elkanyarodni, tekintetbe véve, hogy több ágense is van a témának. Egyik esetben magáról a helyzetről van szó, ami a szereplők  tevékenysége felett gyakorol autoritást, és a vele való kapcsolatteremtésről, másik esetben pedig a résztvevőkről, akik képesek uralni fizikai környezetüket. A két szempont nem zárja ki egymást, kölcsönös viszonyuk azonban nehezen definiálható.

A helyzet és a résztvevők kettősége a pszichológia felfogásában is felmerülő ellentét, hogy valójában hogyan is tudjuk értelmezni az emberi viselkedést: az életünk során adódó helyzetek, vagy személyiségünk egyes jegyei azok, amelyek bizonyosságot adhatnak a kérdés tisztázásában. Átvetítve mindezt a küzdelem dimenziójába, sokkal mélyebb értelmezését kaphatjuk a fizikai kontaktusnak.

A küzdelem helyzete nem egy hétköznapi felállás, még akkor sem, ha azt klasszikus értelemben, az egyik fél győzelme zárja le. A küzdelem a legtisztább tapasztalat kell, hogy legyen. Annak a fizikai valóságnak, amit megélünk eggyé kell válnia azzal, amivel megéljük, az az a helyzet szellemiségével. A pillanatot a legtisztábban megfogni hasonlóan nehéz mint a legőszintébb szót kimondani. A helyzet akkor lesz uralkodó szerepben, amikor a valóság kiválasztja a mozdulatot, a törekvés a fizikailag jelenlévőben tud érvényesülni, a figyelmet pedig megragadja a pillanat legkedvezőbb törtrésze. A helyzet úgy válik írányítóvá, ahogy a puzzle utolsó darabja a helyére kerül, azt tesszük, amit akarunk, mert mást nem is tehetnénk. Azt gondolom, ezzel csak az tudna vitatkozni, aki soha nem küzdött úgy, hogy győzni akart. Az ilyen tapasztalat jártasság feltétele, amikor a gondolatok már elcsendesednek, és nem a “győznöm kell!”, vagy a “nem veszíthetek!” felszólítások vezérelnek, hanem tudatunkat és érzelmeinket teljesen bevonja a fizikai világ, amiben úgy mozgunk mintha ránk öntötték volna.

Ezek mellett mennyiben lehet befolyásoló tényező a személyiség? Egyértelműen azt vallom, hogy aki bemerészkedik egy küzdelembe, az magával visz mindent, ami őt jelenti. Sokszor halljuk, hogy a harcművészet igazi önkifejezés. A mozdulatok, az erő, a technikai variációk beillesztése, a teljes stratégia, a fáradtság tűrése, a fájdalom idegi felszívódása olyan elemek, amelyek mind a szellemen keresztül mozognak, azokból a mélységekből merítenek és kapnak visszajelzéseket, amelyek egy egész személyiséget alapjaiban határoznak meg. A küzdelem eldönti rólunk, hogy kik vagyunk valójában, és egy igazságos küzdelem a legmélyebb önismeret tiszta levegőjére engedi a túl sok gondolattal terhelt embert. A felek erőfeszítései azokból a gyökerekből táplálkoznak, amik élettapasztalataikból lettek kitartássá, fegyelemmé, koncentrációvá, ügyességgé és bátorsággá. Nem válik mindenki harcossá, és nincs két ember, aki egyformán küzdene. A jó harcos tudja honnan nyerjen energiát a győzelemhez, és tudja hogyan viselje büszkén a veszteséget. Személyiségünk ott lappang minden mozdulatban, minden érzés kontrolljában, minden győzelemben és vereségben. A harcosnak személyisége és élete a küzdelmenek tárháza lesz, ha lénye a küzdelem világán kívül is megtalálta a harmóniát, amire a harc során is törekszik.

Helyzet és harcos akkor válik eggyé, ha a harcos képes magát a küzdelemre bízni, és helyesen irányítja azokat a folyamatokat, amelyeket a helyzet megkövetel. Ha úgy illeszti magát a küzdelembe, hogy a tapasztalat egy a belső valósággal, közel engedi magát a megfelelő lehetőséghez, vagy elzár mindent a fájdalom útjában. A lélek egyik legőszintébb kitárulkozása ez, belső harmónia a fizikai valóság bőre alatt. Ha ez megtörténik már nem a küzdelem két oldaláról beszélünk, hanem a küzdelem természetéről.

Nincs két egyforma út, de mindenki hasonlóan formálja világát a küzdelemhez, amennyiben az nem aljas szándékból történik. A küzdelemben résztvevők csak akkor képesek emberfeletti önkontrollt gyakorolni, ha egyensúlyban tartják a külső és belső erőket, ha mozdulataiknak van belső párja, ami a  szellemi erőt fizikaivá teszi, és fordítva, képesek szellemi erejüket táplálni és nyugtatni azzal, amivel fizikai úton találkoznak

 Kozma Levente,
a Torashin Dojo tagja

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.