A harcművészetek világa nagyon színes és vérpezsdítő. Számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy az ember képezni tudja magát, hogy elmélyüljön valamely harci ágazat rejtelmeiben. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy milyen megközelítéssel, milyen alapvető céllal tanuljuk és tanítják nekünk azt a harcművészetet, amit választunk, választottunk.

Ha ma valaki háttértudás nélkül, laikusként kezd kutatni a világon tanulható számos harcművészet között, hamar szembetűnik majd neki, hogy temérdek olyan stílust, irányzatot vagy iskolát talál, amiben vagy aminek a végén szerepel a "jutsu", "jitsu" vagy a "do" szó. Én most elsősorban a japán harcművészeteket fogom érinteni, noha a "do" szó más országok (pl.: Korea) harci irányzataiban is megtalálható.

A "do" jelentése "út", amit elsősorban szellemi értelemben kell érteni. A "do" a későbbi korok irányzataira jellemző, ahol a szellemi és az erkölcsi nevelés, a test épségének védelme nagyobb hangsúlyt kapott, mint korábban. A "do" jelképezi a névben, hogy harci művészetről, egy elmélyült útról van szó, melyben a csiszolás nem feltétlenül a véres csatákra, háborúkra, élet-halál kérdését eldöntő párbajokra készít fel, hanem figyelembe veszi az ember szellemi, lelki fejlesztésének fontosságát, elméjének művelését, gondozását előtérbe helyezi. A "do" nem akar elvenni, adni szeretne a gyakorlóinak, akik a szertartásos formák szabta kereteken keresztül mélyen magukba szívják a felülemelkedés képességét és a többlettartalom keresésének igényét. Ezért is igaz talán, hogy a "do" a filozófiai töltetet is jelöli, egy ösvényt, amit az erdőbe vágtak fel annak a meredek hegynek a gerincén, amelynek tetejére minden harcművész igyekszik feljutni.

A "jutsu" (modernebben "jitsu") szó jelentése "technika", "módszer", "tudomány". Ez az ősibb útja a harci irányzatoknak, amelyek harciasabb jelleget mutatnak. Itt is a csiszolás a fontos, az ember emberré tétele, de a "jutsu" szóval jelzett irányzatok mindig közel állnak a harc praktikus oldalához, az élet-halál összeütközésekre való felkészüléshez. Itt még talán jobban megtalálhatóak a mindennapi gyakorlás keretei között azok a technikák, amelyeken jól látszik: ezeknek a célja a másik feletti uralom, kontroll és győzelem elérése. Nem sport, nem versenyre termett. A filozófia tanulása és az elme pallérozása azonban magas szinten itt is elengedhetetlen, mivel bizonyos dolgok mélyebb megértéséhez igenis szükséges, hogy az ember képezze magát. A "jutsu" az ősök útja, a szamurájok csatakiáltásának eldörrenése és a technikájuk halálos finomságának módszeres keveréke, és e kettő a kitartó és kemény edzések tüzében, a fegyelem állhatatos izzásában forr eggyé.

Bármelyik utat is választja az ember, igaz lesz, hogy fegyelem, kitartó munka, odaadás és alázat kell a sikerhez, és aki a végsőkig elszánt, felér a csúcsra.

Spalovszky Csaba sensei

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.