A régi időkben, amikor a harcosok még hideg fegyvereket használtak, az ember fejlesztése volt a fő cél. Nem volt elegendő egy jól megmukált vért vagy egy különlegesen edzett kard, mert önmagukban ezek hasztalanok. A cél a harcos tökéletesítése volt, akinek akaratereje, technikai tudása, testi és és mentális képességei, valamint edzettsége és harci tapasztalata, tanultsága volt a döntő egy párbaj vagy ütközet alkalmával. Ha valaki ezeke közül több dologban jeleskedett, mint az ellenfele, jó esélye volt a győzelemre, ezért a harcosok mindent megtettek azért, hogy fejlődjenek és megkapják a megfelelő kiképzést. Tudatukat éppúgy edzették, mint a testüket, mert végső soron az elme diadalmaskodása a másik elme felett könnyebb győzelemhez segíthette őket.

Ma is kiképzik a katonákat, de a fegyverek fejlesztése felettébb előtérbe került. Sok dolog van, amiben már nincs meg az a precizitás és szinte emberfeletti ügyesség, ami korábban a harcosokat, kiváltképp a szamurájokat jellemezte. Ezeknek a helyét átvették a technikai ismeretek, a számítsátechnikai és elektronikai eszközök kezelésének módjai, és csak egy szűk réteg dolgozik ma is a testi képességeinek hasonló tökéletesítésén, amit a régi japán harcosoknál úgy csodálunk. Ezek a katonák többségében az elithez tartoznak és peciális bevetésekre készítik fel őket.

 A túlélés utáni vágy és a harcban aratott győzelem célja azonban minden időben közös érdek. A haláltól való félelemmel minden harcosnak szembe kell néznie kortól, nemtől és történelmi korszaktól függetlenül. Abban sincs eltérés, hogy erre az elmét és a testet egyaránt fel kell készíteni. Nem csoda, hogy mind a mai napig az egyik legjobb módja ennek valamely harcművészet magasabb szintű ismerete, gyakorlása. Ez lehetőleg olyan rendszer kell, hogy legyen, ami megtanít kikapcsolni is, tehát tartalmaz meditációs gyakorlatokat. Még akkor is fontos lehet ez, ha valaki nem viszi tökéletes szintre, mivel a meditáció adta általános hatásokat és előnyöket akkor is élvezheti. Ma is talán az egyik legalkalmasabb és legtöbb helyen méltán oktatott ju-jutsu (ju-jitsu, jiu-jitsu) az a harci szisztéma, ami leginkább megfelel a fegyveres erők, iiletve a személy- és vagyonvédelem szempontjainak, céljainak.

A ju-jutsunak számtalan változata létezik, ám a japán utak a legautentikusabbak mind közül. Ezekben a harci rendszerekben van a legszélesebb technikai repertoár az összes japán harcművészet közül, és talán a világ bármely pontján megállja a helyét bármivel szemben. Csupán egy faktor kérdéses: az emberi. Sok más harcművészetnek és harci iskolának van szerepe és jelentősége a modern harcászatban is, pl.: karate, kung-fu, judo, krav-maga, tanto-jutsu, stb. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy mindegyikben közös az emberi tényező, illetve az embernek, mint egésznek a fejlesztése. A szamurájok például abban többek voltak az átlagos harcosoknál, hogy elméjüket gondosan fejlesztették, szikár akarattal kényszerítették testüket a fájdalom elviselésére és az alázat messzemenő gyakorlására. A szamuráj-családok tagjai pedig mind gyakorolták a ju-jutsu valamely ágát, talán éppen saját családi iskolájukat, melyet a kardforgatás és más fegyverek használatának tudománya mellé esszenciálisnak tartottak.

Összefoglalva a témát láthatjuk, hogy a morális tartás, a harci bátorság és a készségek fejlesztése mind a mai napig jellemző kell, hogy legyen azokra, akik a harc valamely területével foglalkoznak. A technikák elsajátításán túl a lelki és szellemi tökéletesedés is elengedhetetlen, főleg akkor, ha valaki a harcművészet útjára lép. A tanács ugyanaz, mint a régi szamurájok, mesterek szava: "Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!"

Spalovszky Csaba sensei

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.